Segítő kéz

Álltam a sorban, meghajlott hátú idős néni sokat szolgált ízületes kezeivel öreg táskájába pakolt…. Fejemben átsuhant a gondolat hogyan fogja ezt elcipelni…  Lehajoltam hozzá ,hogy a kosara hamarabb kiürüljön, mert a feszült sorban állók nem szántak fél percet egy idős emberre. Felkaptam az öreg táskát vállaimra, meglepődtem súlyán.

-Hol tetszik lakni?- kérdeztem.  Csodálkozó szemmel nézett rám , talán némi félelemmel. Mit akarhatok Én? Hisz ebben a kifordult világban mindenki akar valamit. Semmit csak segíteni. Elindultunk lassan sétálva, egymáshoz szegődve. Mesélt – mesélt , hogy idén most tudott elöször dinnyét venni , mert akciós volt , a liszt meg a cukor most olcsóbb , ezért nehéz a táska. Hogy 81 éves , hogy csak lassan tud menni , mert a térdeiben protézisek vannak… Mesélt egy szebb világról ahol este nem szuper vékony csodatévé , csak pislákoló gyertya volt , de sokkal több szeretet. Ahol az adott szó még jelentett valamit és a becsület. Ahol a paradicsomnak paradicsom íze volt , és a gyerekeknek szülei felé tisztelete. Ahol nem kellett kapukat zárva saját otthonunkban riasztók mögé bújni. Elmondta , hogy Ő bizony nem hagyja el magát, ha teheti úszni jár, és öreg arca gyermeki huncutságtól sugárzott. Megérkeztünk , megölelt és elbúcsúztunk. Az Ő ölelése a segítségnek szólt , az enyém bölcs szavainak. Észre kell venni az idős embert , mert az Ő verejtéke szüli a következő generációt. Észre kell venni  a fáról leesett fiókát , mert általa szép a táj. Észre kell venni a könnyet , mert abból fakad később a mosoly. Észre kell venni az éhezőt , mert igaz a félbetört kenyér nem egy egész , de mégis a jóllakottság érzésével tölt majd el…     Ma is tanultam valamit. Köszönöm idős néni!